untitled

Frissenmosott.

2012-01-10T10:36:00.000+01:00

Odakinn viharfelhők gyűltek és mézszín fény áramlott be az ablakon. Széttörte az üveget és széttört a világosság is, higanyként gurult szét a parkettán. Belelépett, a fénygyöngyök szétloccsantak ujjai között. Meghasadt a föld és repedésein lecsordogált, most valahol a csatornában lehet. Nyomában pitypangok hajtottak ki, és másodpercek alatt hervadtak el. A fehér esernyők belepték a szobát. Csöndesen elolvadtak a falak és feltűnt a rikitószürke ég, a bolyhos magok utat nyertek és ellepték a zajokkal megtelt utcát. Cipősarkak kopogtak és felsírt egy gyerek. Elvitte mindet a szél. Távoli, tétova villamoscsilingelést. Üvegszilánkok közt, sebes tagokkal, könnyű szívvel kacagott.

Aludnom kéne.

Off with their heads!

2011-09-27T20:51:00.003+02:00

Alice

2011-09-27T20:50:00.002+02:00

The Mad Hatter

2011-09-27T20:49:00.003+02:00

A Gyűrűk Ura

2011-08-25T06:04:00.000+02:00

Miután elolvastam a Gyűrűk Urát, egészen vegyes érzelmeket tápláltam iránta. Ez mostanáig is tart. Összességében nagyon tetszett. Alapvetően az a bajom, sok mást nem említve, hogy a jó hajlamos a rosszra, de a gonosz nem hajlamos a jóra. Aki sötét, baljós, az teljes egészében az, miközben aki jó, azt ez a sötétség képes megmérgezni. Persze jól ki van ez találva, van benne ráció, valami mégsem hagy nyugodni. (Igen, ilyenek emésztem magam. Komolyan ezek a legégetőbb problémáim. Kivéve, mikor azért agyalok ilyesmin, hogy máson ne kelljen.)

Cica

2011-08-25T02:39:00.002+02:00

Álmok

2011-08-25T02:36:00.001+02:00

Álmok. Folyton csak álmodom. Most például azt, hogy iskolakezdés előtt bementem a tankönyvekért a suliba K-val. Találkoztam az osztályfőnökkel, meg egy dundi szőke lánnyal, akiről tudtam - bár nem mondta senki - hogy az új osztálytársunk lesz. Az új tesitanárról beszélgettünk, és valamiért le kellett mennünk a tornaterembe. Hosszú, meredek, félelmetes lépcső, mellette keskeny, még meredekebb rámpa. A fal mellett szélesnek csöppet sem mondható párkány helyezkedett el, amit valahol középen egy fehér szennyeskosárhoz hasonlatos liftszerűség szakított meg. Természetesen a tanároknak volt fenntartva. A liftet kivéve minden durva, szürke betonból készült. G néni a kezembe nyomott egy törülközőkkel megpakolt nylonzacskót, azzal a felszólítással, hogy hozzam. Először csak az iszonyatosan hosszú lépcsőt realizáltam, megrettentem és szédültem mikor lenéztem, pedig nem szoktam. G néni, a duci lány és K már a párkányon voltak, és mikor felfogtam, hogy van egy lift, megörültem, és rohantam volna, ha a párkány szélesebb. Amilyen gyorsan csak tudtam, elkezdtem araszolni, de mikor láttam, hogy csukják be a szennyeskosár-liftet, futottam a párkányon. Mintha G néni gonoszan elvigyorodott volna, mikor a lifthez értem, és az elindult. Nélkülem. Én megcsúsztam, és próbáltam kapaszkodni a sima felületű betonba, de a szatyor miatt sehogy sem tudtam a falhoz simulni, ugyanis az át volt fűzve mindkét karomon. Kinyújtott, merev kezekkel, görcsösen kapaszkodtam, és tudtam, meg kell nyomnom a gombot, hogy a lift feljöjjön, és én lemehessek. A probléma ott adódott, hogy amíg a két tenyerem a betonon volt, addig viszonylag biztonságban voltam, de amint megpróbáltam valamelyik kezemet elvenni, megmozdítani, vészesen meginogtam. Végül lesz ami lesz alapon, így nem maradhatok felkiáltással, az egyik kezemmel elengedtem a betont, és azzal a lendülettel zuhantam is hátra. Miközben estem, arra gondoltam, lám, most bánhatja G néni, hogy nem várt meg a lifttel. És akkor felébredtem.

tudtommal nem lesz semmiféle új osztálytárs
a tankönyveket nem a suliban kell megvenni
a tornaterem ugyan az alagsorban van, de csöppet sem ilyen veszélyesen van kialakítva

2011-08-16T05:39:00.002+02:00

Lógok egy korláton, fejjel lefele,
Megfordult a világ, és én is ővele.

Egoista poszt

2011-08-16T05:02:00.003+02:00

Folyamatosan emésztem magam olyanok miatt, amik miatt nem kéne. Elmúlt, vége. Megváltoztatni úgysem tudom. Mégsem tudok vele nem törődni. Ott a gombóc a torkomban, a görcs a gyomromban. Hibák voltak, lesznek, én követem el őket, de nem erre kéne emlékeznem. Mintha befolyásolhatnám, hogy mire emlékszem. Vagyis inkább, hogy mások mire emlékeznek. Bár ők bizonyára nem törődnek vele annyit, nem vagyok túlzottan érdekes személyiség. Meg aztán, ami nem az ő problémájuk, nem izgatja őket annyira. Feltehetőleg az összes hülyeségemet elfelejtették, vagy el fogják felejteni. Ha mégsem, akkor is csak egy lesz a jelentéktelen emlékek kupacának alján. Valós érvekkel győzködöm magam, mégsem tudok túllépni semmin. Kuporognék az asztal alatt, hogy megfeledkezzen rólam a világ, és hogy én megfeledkezzek a világról. Amúgy sem kéne törődnöm a véleményükkel. Még csak nem is nagy dolgokról van szó... csupa idióta apróság. Mégis úgy zavarnak.

Füstmadarak

2011-08-16T04:43:00.001+02:00

Álmodtam.

2011-08-16T04:40:00.001+02:00

Hármat is. Csak kettőre emlékszem, és ebből az első csak egy dolog miatt érdekes. Álmomban kiesett egy fogam. Ébredés után M boldogan közölte, hogy kiesett egy foga. Ez önmagában is elég furcsa, de ami még különösebbé tette a dolgot, az az volt, hogy ugyanaz a foga esett ki, mint nekem álmomban.

A másik álmomban egy hatalmas traktorban ültem egy hatalmas rockerrel. Koncertre mentünk. Még nagyon kevés ember volt ott. A színpad magasan volt, lépcső vezetett hozzá, bal oldalt olyan sík lejtővel, amit azért raknak valahova, hogy a babakocsit is fel lehessen tolni. Azon lecsúsztam, mint ahogy a focisták szoktak térden becsúszni, amikor gólt lőnek, magasba tett kezekkel és torkom szakadtából üvöltve, nekicsapódtam a falnak és nevettem. Mindenhol erősítők és hangfalak voltak. Fülledt, meleg, hatalmas helyiség volt, egy félfallal valamelyest ketté választva. A másik helyiségben egy alacsony, kopott széken Anthony Kiedis üldögélt, teljesen egyedül. Kikerekedett szemekkel néztem rá, odamentem és beszélgettem vele. Természetesen angolul. Tudtam mennyire rosszul beszélek, össze-vissza, dadogva kerestem a szavakat, bocsánatot is kértem tőle. Látszott, hogy mennyire untatom. Egy számot halottam. Egy egészen konkrét magyar dalt, szöveggel és dallammal, de nem tűnt ismerősnek. Nagyon tetszett. Aztán egészen fura volt. Hozzáért a derekamhoz, és megkérdezte, táncolunk-e. Arra keltem, hogy hangosan azt mondom, I can't dance. Ébren még fél órát azon agyaltam, hogyha valóban elhívna táncolni, még ha nem is tudok, gondolkodás nélkül igent kéne mondanom, még ha csak álmodom is...

Közben eszembe jutott a harmadik is. B férjhez ment a mostani barátjának a munkatársához. Azért fura. Mert nagyon boldogok együtt, és nagyon szeretik egymást. Ott ült a lakása teraszán, én meg vele szemben. Cigarettázott, és bejelentette. Furcsán mélabús hangulat volt. B mosolygott, mégse tűnt boldognak. És nem tudtam neki válaszolni.

Bird skull

2011-08-16T04:27:00.004+02:00

álmomban

2011-07-31T17:13:00.002+02:00

egy mobiltolvajjal beszéltem, nagy tételben űzte a dolgot, de én féltettem az enyémet, és (zseb híján) becsúsztattam oldalra a nadrágomba. elég feltűnő volt. beszéd közben folyton mászkált, és én is vele mászkáltam, hogy szemben maradjunk. egy mobilt akartam venni tőle (nem tudom miért, az előbb még a sajátom féltettem), de nem volt nálam elég pénz, ezért levágta két ujjamat, és odaadta a mobilt. nem tudom, hogy ez neki miért volt üzlet. valószínűleg részeg lehettem álmomban, mert simán belegyeztem a dologba. fájt is meg nem is fájt, és a következő pillanatban már ránőtt a bőr. aztán valószínűleg kijózanodhattam, mert kezdtem kicsit bánni a dolgot. elvégre a jobb kezem mutató és középső ujjáról van szó, még csak nem is bal kezem kisujja, vagy valami hasonló. a többi nem tiszta. volt rengeteg víz, és fények, ismerősök és ismeretlenek, egy összetört autó… vajon honnan jönnek ezek?

Megyek

2011-05-08T21:57:00.002+02:00

A csap csöpög, Az idő pörög. Lagymatag
gondolatok lustán folynak szét az agyamban.

Az ég kék. Minden szép. Szeretnék halkan,
csöndben meghalni egy magányos sarokban.

Az óra ketyeg. Én nem sietek. Ki akarom
vágni az idegőrlő szerkezet az ablakomon.

Egyre sürgetnek. Megyek már megyek. Nem érdekel
hová, merre. Valahova ahol csöndben megőrülhetek.

...

2011-04-09T16:47:00.001+02:00

egy kicsit

2011-04-07T18:29:00.000+02:00

mindenkibe szerelmes vagyok.

Befejeztlen

2011-03-20T22:23:00.002+01:00

Bekötötték a szánk, a szemünk,
Nem látunk és nem beszélünk.
Fülünkbe suttognak negédesen,
Elhitetik, hogy minden rendben.

Képtelen vagyok befejezni. :/

ciripcirip

2011-02-19T18:34:00.002+01:00

Mikor csendben üldögélünk valakivel ketten, én sose érzem kínosnak a hallgatást. Attól kezdem kínosan érezni magam, hogy vajon a másik kínosnak érzi-e, hogy nem beszélünk. Persze általában annak érzi, miközben én valamiért nem.

Az igazság

2011-02-15T21:31:00.003+01:00

az, hogy ha nem hiszed, akkor sincs másképp.

Én pedig belül haldoklom

2011-02-13T18:25:00.001+01:00

Na jó most mondom.

A Valentin-nap marketingfogás. Azért találták ki, hogy az emberek, akik karácsony után nem szívesen költik fölöslegesen a pénzüket, mégiscsak azt tegyék.

Nem utálom a Valentin-napot. Igazából nem érdekel, csak szívesen megosztom a véleményemet róla, és ha ezt írásban teszem, csak az olvassa, aki szeretné.

Nem azért nem érdekel a Valentin-nap, mert frusztrál, hogy nincs senkim, akit megölelhetnék a szerelem ünnepén.

Ha hiányozna, hogy megöleljek valakit, az nem csak ezen a napon keserítene el, hanem az összes többin is.

Ha pedig lenne valakim, akkor is megölelném, ha nem lenne Valentin-nap.

Ébren alszom

2011-02-13T18:11:00.002+01:00

Kanapén fekve lustán magamba süppedek,
Nem hallok és nem látok, egyszerűen érzek.

Becsukott szemmel néha megremegek,

Érzem, ahogy áramlik, lüktet a vérem.

A térdemről a zsibbadás fejest ugrik
másodpercenként egészen a lábujjamig.

Egy hajtincsembe kapaszkodok,
És érzem, hány hajszálat fogok.

A végtagjaim egyre jobban, lassan lezsibbadnak,
Mintha távfutás lenne minden egyes apró mozdulat.

Valaki az időt tölti lassan percenként csöpögtetve
hosszú nyakú pohárba, gyorsan szállnak messze.

Csak pihenek, pihegek, csöndben szuszogok,
emelkedik, süllyed gyorsanlassan a mellkasom.

Mert az vagy amit megeszel.

2011-02-08T20:23:00.001+01:00

Én szeméten élek.

TUDJÁTOK MIVAN?!

2011-02-01T20:39:00.002+01:00

kedd.

optimista, pesszimista...?

2011-01-30T16:39:00.000+01:00

...realista!

Azt álmodtam,

2011-01-27T18:04:00.003+01:00

hogy vendégségbe mentem K-hoz, aki igazából csak azért hívott, hogy legyen szén a vízipipába, de nem mondták, hogy hozzak, ezért nem vittem. A bakancsomból olvadozott a hó, és nagy tócsa víz keletkezett körülötte az előszobában. Azt kérdezgettem, hogy hol a felmosó, hogy feltörölhessem, de nem válaszolt senki. K anyja feltörölte, és én el akartam mondani, hogy megcsináltam volna, de nem figyelt rám.
Később kint a teraszon (ami furcsán befejezetlennek tűnt, mert nem volt korlát) ültem K testvéreivel, és a három éves kisöccse belém kapaszkodott és mászott egyre hátrébb. Én nem tudtam megállítani, nagyon tehetetlen voltam, és nem tudtam mit csinálni, miközben ő egyre húzott magával a terasz pereme felé.Az utolsó pillanatban hátrafordultam és magam fölé kaptam, hogy rám essen és ne a földre. Fájt a hátam, K testvére meg ártatlanul elmászott valamerre, mikor az anyja ott termett és ordibált és jajveszékelt, hogy én miért löktem le a gyerekét, és hogy miért akartam a fiát elvenni tőle, mikor az egyik gyerekét már elveszítette. Sajnáltam és meg akartam magyarázni, hogy mi történt, de csak kiabált. Úgy nézett ki mint egy ocsmány béka, ráncos volt, nagyon vékony, alig magasabb nálam és lógott rajta a bőre, a férje pedig mogorván állt mögötte, és nem szólt semmit. Már majdnem sírtam, és kiabálni akartam, és elmondani az igazat és véget vetni a szidalmazásnak és ócsárolásnak amit nyálat köpködve a képembe ordítottak, és már éppen megtettem volna, mikor felébredtem.

A furcsaság az, hogy nem tudom, vannak-e K-nak testvérei, és sose láttam az anyját, vagy az apját, de élesen és tisztán előttem voltak, és persze nyilván nem 60 évesek, az álmomban mégis akörül voltak.
K pedig egy osztálytársam, akivel nem vagyok különösebben jóban, de rosszban se, úgyhogy végképp nem értem, mit kerestem én ott náluk...

Disney is the enemy

2011-01-18T19:54:00.000+01:00

Igen tudom, nem túl jó, de még csak gyakorolok...

Utálom

2011-01-18T16:05:00.003+01:00

a magyart, aki utálja a cigányt, és utálom a cigányt, aki utálja a magyart.
És különben is, úgy általában a rasszistákat is.

Értelmetlen

2011-01-17T22:56:00.001+01:00

Sötétkék vízben úszott, sebesen és láthatatlan, és narancssárga buborékokat énekelt az éjszakának. Hidegen, hűvösen, színjátszó jégtömbök függtek a semmiben. Neonfényű medúzák rajai mellett nem látszódtak a csillagok. Hangok és zörejek olvadtak össze tökéletes csenddé. Minden amit írok, értelmetlen.

"Én már nem hordok bakancsot, és nem lázadozom. Felnőttem."

2011-01-16T16:54:00.001+01:00

Mondják ők, és tévednek.

Dead Kennedys - Nazi punks fuck off

2011-01-15T17:42:00.002+01:00

Punk ain't no religious cult
Punk means thinking for yourself
You ain't hardcore cos you spike your hair
When a jock still lives inside your head

Nazi punks
Nazi punks
Nazi punks-Fuck Off!

Nazi punks
Nazi punks
Nazi punks-Fuck Off!

If you've come to fight, get outa here
You ain't no better than the bouncers
We ain't trying to be police
When you ape the cops it ain't anarchy

[Repeat chorus]

Ten guys jump one, what a man
You fight each other, the police state wins
Stab your backs when you trash our halls
Trash a bank if you've got real balls

You still think swastikas look cool
The real nazis run your schools
They're coaches, businessmen and cops
In a real fourth reich you'll be the first to go

[Repeat chorus]

You'll be the first to go
You'll be the first to go
You'll be the first to go
Unless you think

Rájöttem,

2011-01-11T22:05:00.000+01:00

hogy annak, hogy mindent megkaptam amit szerettem volna, illetve nem értek nagyobb csalódások az életben, az az oka, hogy sosem vágytam olyasmire, amit nem tudtam elérni.

A szemem becsukom, a csöndet hallgatom.

2011-01-06T00:35:00.000+01:00

Álmomban

2011-01-03T02:39:00.002+01:00

az iskolában voltam. Már becsöngettek, elkéstem. Elfelejtettem, hogy egy teljesen új tanév van. Rengeteg cuccom volt, és nem láttam sehol senkit. Nem volt órarendem, úgyhogy nem tudtam mi lesz a következő órám, vagy egyáltalán hol lesz. Úgyhogy beültem az üres terembe. Körülöttem szétszóródva a táskám, kabátom, szatyraim, tesicuccom... én pedig paprikáskrumplit ettem. Finom volt. Bejött a takarító, hogy mit keresek ott, de aztán azt hitte, hogy valami fontos ember vagyok, és békén hagyott.
Ott volt B, aki még csak nem is jár a sulimba. Beszélgettünk. Megkérdezte, nem akarom-e újra kezdeni a semmit. Nem akartam.

Krcsny

2010-12-27T00:06:00.002+01:00

Idebent meleg van, kint esik a hó. Jó kinézni rá az ablakból teát szorongatva. A TV-ben karácsonyi műsor, giccses történetek egész arzenálja. Fenyőillat terjeng a lakásban.
Kimenni. Kabát, ujjatlan kesztyű, sál, bakancs.
Kipirulok, és a hajamba hópelyhek tapadnak. Meglehetősen idilli.
Az üzletek feldíszítve és kivilágítva, általában villogó, színes égők, világító mikulással és rénszarvassal, agyoncicomázott műanyag díszek áradatával. Lehet találni utcát, ahol egészen hangulatos sétálni. Az utcákon bódék. Puncsot, forralt bort, sültgesztenyét lehet venni. Átfagyva és boldogan, papírzacskóból enni a sültgesztenyét, ügyetlenül bontogatni őket az átfagyott ujjainkkal, és örülni a melegnek, ami árad belőle. A csípős hidegben átadni magad az érzésnek, hogy ez szép és jó.
Elsétálni az emberek mellett, akik idegesek, boldogak, fáradtak, dühösek, és rengeteg szatyrot cipelnek tele csomó aprósággal. És nem törődni velük.
A karácsony szép is lehetne...

-----

Igen, még szeretem is.
De azt hiszem, ehhez elég lenne a tél.

Agyamban megkomponált káosz

2010-12-26T23:03:00.004+01:00

Kezemben ecset,
Fehér falra festek.

Napfény áramlik be az ablakon,
Idebenn csönd van és nyugalom.

Az égen UFO, házak lángolnak,
A színházban verset szavalnak.

Szigetelő szalagot lustán körbecsavarok
furcsán bizonytalan, tétova álmaimon.

Szanaszét szóródott gondolatok,
Lánccá fűzni őket képtelen vagyok.

fluxuskondenzátor

2010-12-21T03:18:00.002+01:00

Nem értem. Vagy mégis. Nem, egyáltalán nem értem. Szeretném érteni, és fel is fogom, és át is érzem, de mégse. Szeretném tudni az ő pontos álláspontját. De ő nem szeretné, hogy tudjam. Az élet bonyolult. Vagy épp félelmetesen egyszerű.

baj

2010-12-20T00:56:00.002+01:00

valami iszonyatosan csípi a bal szemem, ezért könnyezik és nem tudom kinyitni. az ujjamat elvágtam, és nem tudom behajlítani, a nyelvemet leforráztam és nem tudok nyelni. ezen kívül vérzik az orrom. nagyszerű estém van.

Úton a nagymamához

2010-12-20T00:07:00.002+01:00

A szikrázó hóban egy piros kabátos kislány sétált át az erdőn. A hátán zsák, a fején kapucni, kezében pedig egy véres bicska volt. Mögötte ötven méterre egy vérbe fagyott farkas tetemére hullott a hó.

Mert nem kell rá vigyázni. Tud ő magára is.

Reggel

2010-12-16T17:23:00.003+01:00

arra ébredtem, hogy már nem alszok.

sid vicious was innocent

2010-12-14T03:42:00.004+01:00

csak

2010-12-14T02:26:00.001+01:00

szeretnék sokkal jobban saját magam lenni. nyilván nem lehetek senki más, csak saját magam. mégsem érzem úgy, hogy én vagyok. és elszomorít az a tinilány, akit látok mikor tükörbe nézek. aki ugyanolyan hülye, rajongó, idegesítő ribancocska, mint általában a tizenöt éves lányok. és ez nem én vagyok. és mégis. francba is.

Mert

2010-12-14T02:22:00.002+01:00

ennek az egésznek semmi értelme.

Régi

2010-12-14T02:17:00.001+01:00

Befejeztem

2010-12-10T21:31:00.013+01:00

A képben hiba hibát követ,
Alig van benne szép részlet.

Otthagynám, de nem merem,
Tényleg be kéne fejeznem.

Tétován egy vonást húzok,
Gondolkozok, dilemmázok.

De valaki egy ecsettel belemázolt,
Leegyszerűsítve minden gondot.

Mert ha eddig ki is lehetett volna javítani,
Most már semmivel se lehet rajta segíteni.

Könnyes szemmel, rekedten egy vidám dalt dúdolok.
mert szomorúan és megbántottan, de szabad vagyok.

Festek

2010-12-10T21:21:00.015+01:00

Még folytattam és festettem,
De még egy hibát elkövettem.

A fejemet ütöm a falba,
Hogy lehetek ilyen gyáva?

Most is egyre csak festek,
szemébe hazudok szépeket.

Azt hiszi, hogy minden rendben,
Én meg lassan tönkreteszem.
Talán jó ötlet lenne befejeznem.

Muszáj

2010-12-08T19:54:00.001+01:00

megjegyeznem, hogy nem igazán tartom helyesnek azt, hogy tanáraim nem tudnak magyarul. Pontosabban helyesen magyarul.
Ma például, és igen, nem nagy dolog, de nem tud kimenni a fejemből: egy nyomtatott, előre összeállított feladatsort kaptunk ki dolgozat gyanánt. A hatos számú feladat így szólt:

" Milyen mély, azaz akna, amelyben egy kő 4 s-ig esik?"

Úgy tűnik, senkinek nem tűnt fel hogy a kérdésnek gyakorlatilag nincs értelme. A szavak helyesek, de nem kérdez vele semmit, hiszen nem is ezt akarta kérdezni. Persze a feladatot megértettem, nem is arról van szó. De ha már valaki arra vetemedik, hogy elmegy egy magyar iskolába, akármilyen tantárgyat (nem csak magyart) magyar diákoknak magyarul tanítani, legalább tudna magyarul!

A "gyömörről", a "mikroszkoppról", és az olyan feladatokról, amik felszólító módban vannak, de kérdőjelet raknak a végére nem is szólva... Mindezek után sajnálkozóan megvonja a vállát (és nem csak egy darab tanárról van szó), és sajnálkozva kijelenti, hogy ő nem tudni, hogy kell írni, de mi tudjuk és ez a lényeg. NEM. A lényeg az, hogyha én tudom, és ő nem, akkor neki kéne beülnie a helyemre, és nekem kéne kimennem a táblához, hogy elmagyarázzam a dolgokat.

Nyilván nem tudok annyit matekból, mint a fizika illetve matekszakos tanár, de a józan paraszti ész, az jobban meg van nekem, mint neki. A feladatot csak nagyjából tudom felidézni, de valami ilyesmi volt:

"Adott három szám: 6, 0, 7. Hány pozitív, háromjegyű számot tudsz alkotni felhasználásukkal?"

Na mármost. Ez egy érettségi példa volt. A vita tárgya pedig az, hogy a tanár szerint négy számot lehet a feltételek alapján alkotni. De ki az isten mondta, hogy csak egész számok lehetnek?
A tanár azt mondta, hogy igen, de háromjegyű számok kellenek. Oké, a 760 háromjegyű szám, de a 6,07 nem az?
A feletet: A 760 háromjegyű szám.
-.-'
Aztán sikerült felfognia, vagy tíz perc után, hogy mit kérdezek. Igen, ilyen sokáig tartott, mert nem hagyta végigmondani amit szerettem volna kérdezni.
Ezek után, kérdésemnek azt a részét, hogy miért nem tartoznak bele a tizedestörtek is (hiszen egyszerű lett volna bebiggyeszteni egy "egész" szócskát a feladatba, ha csak arra kíváncsiak), lerendezte annyival, hogy NEM, de meg se hallgatta, mit kérdezek, csak ordibált össze-vissza a nagyothalló fejével.

Ezek után, én kiakadtam, és közöltem vele, hogy igazán végig hallgathatná a hozzászólásomat, mert én is megtisztelem őt azzal, hogy meghallgatom amit mond. Igen, tudom, ő a tanár, én a diák. Csakhogy az egyetlen ok, amiért nekem végig kell őt hallgatnom (legalábbis az én elképzelésem szerint), az, hogy ember ő is, mint én.

Ó igen, és a sulirádió. Miért, miért olyan embert tesznek a mikrofon elé, aki se artikulálni, se hangsúlyozni, se mondatot tagolni nem tud? De ez igaz a szinkronra is, legalábbis az emmtívin....

Middle fingers up!

2010-11-28T19:09:00.005+01:00

t(-_-t)

Azt hiszem

2010-11-13T03:02:00.001+01:00

most akár meg is halhatnék. Nem érdekelne.

paprikás krumpli

2010-10-20T21:26:00.001+02:00

A világ tele van paradoxonokkal. Nincs általános igazság, Csak megannyi lehetőség és vélemény. Így a viták soha nem érnek véget. Mindig, mindennek ellent lehet mondani, és néha még az egymás mellett szóló érvek is ellent mondanak egymásnak. Rengeteg minden, aminek elvei és nézetei mellett ezrek álltak, vagy éppen állnak ki, a gyakorlatban meghiúsul, átváltozik, olyan mértékben, hogy más rá se lehet ismerni. Holott elméletben szép és működő gondolat volt. Lehet hinni bennük, és lehet tenni érte, hogy megvalósuljanak, de abban a formában, ahogy megfogantak és kialakultak, a gyakorlatban elenyésző számban valósulnak csak meg. Azt hiszem, hibáink és vétkeink, emberi mivoltunkból fakadnak. Nem azt akarom írni, hogy mivel természetes, nem kell tenni ellene semmit. Lehet javítani ezen, éppen csak erőltetettnek, vagy műnek hathat. Könnyebb lenne csak tenni ösztönösen és szívből jövően amit tenni szeretnénk, anélkül, hogy gondolnánk arra, mi lesz ebből még.Ha ahhoz tartanánk magunkat, hogy valóban nem érdekel, mi lesz a következmény, annyira nem is lenne lényeges. Hiszen megszületsz, élsz, meghalsz. Kész vége. Elfelejtenek. És akkor mi értelme volt itt lenni? Hogy alkoss valamit, hogy emlékezzenek rád? Már mindenki művész, már mindenki alkot. Lehet, hogy valamilyen csoda folytán kiválsz abból a több millió emberből, aki művésznek vallja magát valamilyen szinten, és ismert leszel, és pár száz évig tanítják az életrajzodat az iskolában. Te boldogabb leszel attól? Lesz-e attól bárki boldogabb? Számít egyáltalán? Lehet, hogy más volt olyan jó, mint te, vagy akár jobb is, és soha egyetlen szóval nem említik. Igazságosnak tartanád? Azt hiszem, inkább a fontos az lenne, hogy élvezd, hogy élsz.
Egy embert patkánynak gúnyolni bók, és nem szidalmazás. Meg akarom tagadni emberi mivoltomat. Ha a reinkarnáció valóban igaz, vajon mit követhettünk el, hogy most emberként kell élnünk?

Nem tudom mi ez. Csak gondolatfoszlányok, vajmi kevés kidolgozottsággal és átgondoltsággal. Talán ellentmondásokkal tűzdelt, de azt hiszem, önnön magából következik.

Egy perc

2010-10-18T23:19:00.004+02:00

Kitéptem a szívem és összeszorítva teljes erőből földhöz vágtam,
most pedig szilánkokra törve hever a sarokban egy nejlonzacskóban.

Mellkasomon üllő,és levegőt kapkodok,
Könnyes szemmel, rekedten, egy dalt dúdolok.
Azt hiszem, én egy rettenetes alak vagyok.

Egy képet festettem, nem tetszett, de megszerettem, szépen haladtam,
Meggondolatlanul, egy mozdulattal, egyetlen perc alatt tönkrevágtam.

Valaki a vizet rossz helyre tette,
de én voltam az, aki feldöntötte.
Azt hiszem, senki nem hibás benne.

De mégis, valami a lelkemet gyötri, egyre csak kínozza,
És a tönkre vágott kép, mintha gúnyosan rajtam kacagna.

Mellkasomon üllő,és levegőt kapkodok,
Könnyes szemmel, rekedten, egy dalt dúdolok.
Mert én egy rettenetes alak vagyok.

(ja hogy a kép... az csak metafora)

Holdkór

2010-10-14T16:52:00.000+02:00

Az elmém tompa, nem fog az agyam.Nézek és nem látok, ébren álmodok. Aludni akarok, és utána tényleg, igazán felébredni. Felfogni amit fel kéne fognom, és megérteni, amit nem értek, és meg kéne értenem.Ébren se vagyok, csak fáradtan kóválygok. Élni és érteni akarok!

nincs címe

2010-09-22T22:33:00.003+02:00

"Ne viselkedj óvodás módjára!" - Mondják neked.
Az embereknek megvan rólad a véleménye. Ha óvódás vagy, ha iskolás ha vagy. Ha dolgozol már, vagy ha már nem. Van aki a véleményét magában tartja. De mégis gyakoribb, hogy kimondja. A lényeges különbség, hogy ha az ember idősebb, másoknak mondja el a véleményét rólad.Szépet, vagy csúnyát. Inkább csúnyát. Mikor az ember óvodás, megmondja, amit gondol, a másik szemébe. És ez valahol szép. Persze a legjobb az lenne, ha magának megtartaná mindenki a véleményét, még jobb, ha nem gondolnánk rosszat embertársainkról. De könnyebb, sokkal könnyebb kimondani, és nehéz, nagyon nehéz nem véleményt alkotni. Ha a szemébe mondod, nincs sunnyogás, nincs félreértés, nincs kavarodás, és többszörös kibeszélés. Azt hiszem, én mégis inkább óvódás módjára akarok viselkedni.

Lamantinok álmai vagyunk

2010-09-10T10:43:00.000+02:00

Kék tengerek mélyén lamantin alszik, és rólunk álmodik. Megálmodja a telet, a tavaszt, a fákat, rajta a madarat. Az esőt, a szivárványt, és megálmodja az álmainkat is. Megálmodja a betegséget, a kínt, a szenvedést. Megálmodja nekünk a boldogságot, a színeket, a mosolyt az arcunkon. Atombombát és szeretet álmodik nekünk. Egy lamantin álma az egész. Te is, én is, mindenki és minden. Valahol egy lamantin háborút és halált álmodik egy békés világban.

Ha a világ olyan kicsi...

2010-08-24T14:04:00.002+02:00

...én miért nem futok soha össze Johnny Depp-el?

cím

2010-08-24T03:57:00.002+02:00

A fájdalom rádöbbent arra, hogy élsz.

Felébredtem

2010-08-24T03:53:00.000+02:00

Én csak állok a lélegezhető vízben, és az idő elfolyik mellettem. Lustán sodródnak a hetek. Alva járok valaki más álmában. Minden csak megtörténik, minden ok nélkül. Nem én irányítok. Nem irányít senki. Ásítok, miközben belül üvöltök. Tagjaimat én mozgatom, anélkül, hogy akarnám. Eltűnt még egy hét. És még egy. Pofon vágnám magamat. Ébredj! De aztán csak ülök, és már este van. Vagy reggel. Nem is érdekel. Visz magával az áramlat. Ennyi az egész. Nem is fontos. Vagy igen. Nem zavar, csak éppen annyira, hogy beleőrüljek. Őrület helyett nyújtózok egyet. Lefekszek, alszok. Nem tudok. Felébredtem. Végre.

Álmaiban

2010-08-09T12:36:00.000+02:00

Álmaimban fekete füstöt köpnek, okádnak a kémények,
Habzó szájjal, semmibe merednek a seszínű emberek.
Mosom a vörös, vérvörös festéktől mocskos kezemet.
Valahol halkan, ismeretlen, szomorú dallamot énekelnek.
Magányos madár repül hangtalan a sötétszürke égen,
Vörös nap ragyog, vörös nap világít ezen a sivár helyen.

Miért van az...

2010-08-09T07:45:00.001+02:00

...hogy ha elkezdek filozofálni, az emberek azt hiszik, be vagyok szívva?

Camel

2010-08-09T05:46:00.000+02:00

Egy csomag szín

2010-08-09T05:41:00.002+02:00

Messze sodor a dallam,
Megcsillan az alkoholban.
Élesek az összemosódott,
Egymásban feloldódott,
Elveszett, színes alakok.
Én egy józan részeg vagyok.

Egy csomag színt tekernék,
És szívnám, fújnám a füstjét.
Mondanám, hogy még. Lebegnék,
Szédülnék, elesnék, föl nem kelnék.
Padlón fekve, boldogan zokogok,
Én egy józan részeg vagyok.

Hallgatnám a fények énekét,
Dopamint kergetve eltévednék,
Magamba szívnám az élet mérgét.
Bizonytalan, tétova álmokat biztosítok
Egy csomag ziherejsztűvel magamhoz.
Én egy józan részeg vagyok.

Hűvös szélben, buli után,
Lépek, lépek lábad nyomán.
Hátadra festem bizarr meséimet,
tartom a tükröt, hogy megnézhesd.
Mezítláb esőben rohanok,
Én egy józan részeg vagyok.

Red Hot Chili Peppers - This is the place

2010-08-09T04:09:00.000+02:00

This is the place where all
The junkies go
Where time gets fast
But everything gets slow

Can I get some Vaseline?
Step into a modern scene
Take a chance on that which seems to be
The making of a dream

I don't wanna do it
Like my daddy did
I don't wanna give it
To my baby's kid

This is my calling
I said my darling
Shocking, appalling
All I can do to you

Hammers are falling
I said my darling
Shocking, appalling
All I can do to you

This is the place where all
The devils plead
Their case to take from you
What they need

Can I isolate your gene?
Can I kiss your dopamine?
In a way I wonder
If she's living in a magazine

I don't wanna say it
If it isn't so
I don't wanna weigh it
But I've got to know

This is my calling
I said my darling
Shocking, appalling
All I can do to you

Hammers are falling
I said my darling
Shocking, appalling
All I can do to you

I saw you out there yesterday
What did you wanna say?
A perfect piece of DNA
Caught in a flashing ray

I caught you out there in the fray
What did you wanna say?
A master piece of DNA
Caught in a flashing ray

Can I smell your gasoline?
Can I pet your wolverine?
On the day my best friend died
I could not get my copper clean

I don't wanna take it up
With little Joe
I don't wanna fake it
But I've gotta know

This is my calling
I said my darling
Shocking, appalling
All I can do to you

Hammers are falling
I said my darling
Shocking, appalling
All I can do to you

I am a misfit
I'm born with all of it
The fucking ultimate
Of love inside the atom split

I'm in a flash ray
A mash of DNA
Another popping Jay
Who thinks he's got something to say

Ennél a számnál is érzem. Hát te?

Paradoxon

2010-08-09T03:55:00.001+02:00

Hárman álltak az út szélén, mindannyian egyedül. Szélcsend volt és sötétség. A pitypang fehér ejtőernyői szálltak egyre, egyre messzebb a perzselő nap alatt. Kihalt tájon, nedves betonon, sártócsák között autók suhantak a nagy szárazságban. Ez egy rendezett világ, tele ellentmondásokkal.

DROG

2010-08-09T03:26:00.004+02:00

Az agyam zsibbad. Ütemre olvadok szét. Érzem, ahogy oldódok, egyre inkább szétesek a ritmusra. Repülök. A lelkem szárnyal, és a darabjaim légüres térben lebegnek és folynak el. Dübörög a basszus a mellkasomban, és szívem dobogása átveszi a taktust. Minden iszonyatosan lassú, mégis olyan gyors. Velem együtt folyik össze a szoba. Különös fáradtság költözött a tagjaimba, amiket nem is igazán érzek az enyéimnek, és arra késztetnek, hogy menjek, menjek, menjek... Lezsibbadva táncol az agyam, és a szívem izgatottan és nyugodtan dobog az egész, szanaszét folyt testemben.
A zene az én drogom.
A napi adagomat akarom.

Egy doboz tej

2010-08-04T17:32:00.000+02:00

A boltban a neonfény bántotta a szemet, és a sok terméket nézve megbolondult az agy. Nézett, de nem látott. Próbálta felfogni, ami előtte volt, de nem nagyon ment. Piros, kék, megint piros, zöld, és sárga. Enyhén összemosódva. Valami sláger szólt a hangszórókból, és szeretett volna túl lenni az egészen. Kínzó volt a nyávogás ami zene néven áradt szét az éterben, és a tömeg zajongása nem segített a dolgon. Mégis furcsán tompák voltak eme külső tényezők, ő pedig olyan kicsinek érezte magát a hatalmas, végtelennek tűnő fehér fémpolcok között. Szörnyű tehetetlenség, hogy annyi a lehetőség, de látszólag egyik sem az, amit keres. Legszívesebben felkapta volna az első terméket ami a keze ügyébe kerül, és futott volna ki. Vagy legalább hozzá vágta volna az őt ellenszenvesen méregető nőhöz. De azért moderálta magát, és tovább szenvedett. Nézte a piszkos, fehérnek szánt járólapot, ami a lámpáktól furcsa, sárgás fényben úszott. Leült volna, hogy összeszedje magát, de helyette még kétszer végig járta szépen, lassan a sort, oda-vissza, mikor végre felfedezte amit keresett, nem messze attól a ponttól, amit eddig mereven bámult. A tötyögő embereket kerülgetve, csak arra tudott gondolni, hogy levegőre van szüksége. A kasszákhoz érve, állva a végtelenül lassan haladó sorban (hiszen pont elfogyott az apró, és a gép se olvassa le a vonalkódot, és Ica néni már megint nem hozott elég pénzt), emberünk legszívesebben felképelte volna a szörnyen ostoba pénztárost miután áttört a tömegen. Helyette a száját rágta, és azon gondolkozott vegyen-e egy csomag rágót. Tíz röpke perc után végre sorra került, fizetett, és futott az éppen indulni készülő villamoshoz, akinek vezetője kedvesen megvárta, amíg odaért, majd az orra előtt becsukta az ajtót, és ugyancsak roppant kedvesen integetett neki. A következő járat a menetrend szerint negyed óra múlva indult, így inkább elkezdett gyalogolni. Öt perc múlva a következő villamos vígan húzott el mellette. Mikor fáradtan és meggyötörten végre hazaért, betette a doboz tejet a hűtőbe, amiért több mint fél órát volt el, a tőle körülbelül öt percre lévő supermarketben.

Tanulság: járj kisközértbe.
Megfigyelés: A FireFox (?) helyesírás-ellenőrzője többek között nem ismeri a tehetetlenség, és a gondolkozott kifejezéseket

Spagettiszörny

2010-07-26T08:24:00.000+02:00

A Deák téren koncert volt. Vallásos. Minket pedig megtaláltak a hittérítők. Négyszer is. Az első két csaj még egészen normális volt. Elmondták, hogy Jézus meghalt a mi szabadságunkért, stb. Elmondták, hogy a mi döntésünk, hogy hiszünk-e, és gondolkozzunk el.
Megkérdezték a véleményünket. Elmondtunk a véleményünket. A véleményünk, legalábbis az enyém az volt, hogy nem mondhatnám, hogy hiszek bármiben is, de ha már így megkérdezték, a legvalószínűbbnek a reinkarnációt tartom, bár inkább a kész-vége-ennyi-volt teóriának vagyok a híve. Jó megyünk tovább.
Egy idős nénike, látta, hogy beszéltünk pár társával, de azért odajött, elmondta mégegyszer ugyanazt, mit még egyszer, még háromszor, háromféleképpen megfogalmazva. Persze jóval erőszakosabban próbált minket a helyes útra téríteni. Mondandójának lényege az volt, hogy teljesen mindegy mit csinálsz, mit teszel, a lényeg, hogy hidd, hogy Isten létezik, fogadd el Jézus áldozatát, amit miértünk tett, és akkor a mennybe kerülsz, mert Isten szeret, de csak ha hiszel. Isten megbocsájt, de csak ha hiszel, és Isten nem hazudik. Tehát ha én egy tömeggyilkos vagyok, megölök több száz embert, de elmondhatom magamról, hogy keresztény vagyok, akkor a mennybe kerülök?
A tízparancsolat, csak javaslat volt? Ha hívő vagy, megszegheted az összeset, hiszen hiszel, bármit megtehetsz! De ha nem vagy hívő, akkor is megszegheted őket, mert egy általad nem létezőnek gondolt valaki parancsolatai nem kötelezhetnek. A nénike erősen el volt tájolva saját vallásában, úgy érzem. Amúgy sem érzem igazságosnak ezt a dolgot. Rossz döntéseket mindenki hoz. Amíg élsz, meghozhatod a döntést, hogy hiszel vagy sem. Tegyük föl, hogy Isten létezik (mármint a keresztény Isten), és te azt a döntést hoztad életben, hogy nem hiszel. Aztán meghalsz. Ott állsz Isten színe előtt, sajnálod, hogy nem hittél, hiszen mi garantálta, mi volt rá a bizonyíték, hogy mindaz igaz, és különben se változtatott semmit az életedben ez a döntés. Ugyanúgy a későbbi lejáratú tejet vetted meg a boltban, nem választottál volna miatta (feltétlenül) más szakmát, és ugyanúgy szeretted azokat, akik fontosak voltak neked. És ne mondja senki, hogy a keresztényt nem zavarja a nem túl kedvesen kajára pénzt kunyeráló részeg csöves, miközben pontosan tudja mindenki, hogy alkoholra kell neki az adomány. Szóval ott állsz, és ha megbocsájtja, hogy megütöttél valakit, azt az egy rossz döntést miért ne bocsájtaná meg? De a vallás szerint nem bocsájtja meg, és örökre a pokol mélyére taszít. Szóval egyetlen rossz döntés miatt, amit rövid életed alatt a földön hozol, bűnhődj egy örökkévalóságon át? Személy szerint én úgy gondolom, hogy a menny és a pokol, mint olyan leginkább csak itt a földön létezik, és a tetteink határoznak meg minket. A nénike azt mondta, hogy Isten nem hazudik, Jézus nem hazudik, és fogadjuk meg a Biblia tanácsait. De a Bibliát is csak emberek írták, a Biblia igéjét is emberek terjesztik, és az emberek bizony hazudnak. Jézus létező személy volt, mondott pár okos dolgot, és szomorú, hogy ilyen kegyetlenül elbántak vele, de ő is csak ember volt. Ezt ecseteltem a barátnőmnek, meg a reinkarnációról beszélgettünk, mikor megtalált minket a harmadik hittérítő.
Azt mondta, véletlenül meghallotta miről beszéltünk (nagy frászt, láttam, hogy követett), és gondolkodjunk már el, hiszen, ne higgyünk abban, ami nem valóságos. Csak nézzünk körül, amit itt látunk mind valóság, és ne higgyük el, amit az emberek a fejünkbe gyömöszölnek. Itt kicsit összezavarodtam, több okból is.

Most akkor ez most mire akar rá venni, hogy hívő legyek, vagy ateista?
Ő is épp a fejembe akar gyömöszölni valamit, a tanácsa alapján ott kéne hagynom a francba...
Volt egy harmadik ok is, de elfelejtettem.

Akkor, gondoltam itt közbe szólok, ha másért nem, hogy húzzam az agyát: "Miből gondolod, hogy amit látsz az a valóság? Lehet, hogy ez a mátrix, vagy valaki csak álmodja ezt az egészet!" Erre annyit tudott mondani, hogy de ő tudja, ez a valóság. Mondom oké. Aztán megpróbált meggyőzni róla, hogy mindet másképp csinálnék, ha hinnék. Szerintem a hit nem akarat kérdése, én képtelen vagyok hinni benne. Mondhatnám, hogy oké hiszek, de mivel nem gondolnám komolyan, nem változtatna semmin. Ezt nem volt kedvem kifejteni neki, úgyhogy elmondtam, hogy semmit nem változtatna mostani életemen ha hinnék, és kicsit kiakadtam, mert tulajdonképpen azt állította, hogy jobban ismerem engem, mint én magamat, úgyhogy eljátszottam, hogy megismerem magamat: "Heló Eszter, Eszter vagyok, jó megismerni." Ekkorra az én barátnőm, meg a nagyon vallásos valaki barátnője már hangosan nevetett rajtunk, mi pedig ott hagytuk őket, mert nagyon dühös lettem. Nem a nevetés miatt, szeretem megnevettetni az embereket.
A negyedik hittérítő egy hét éves kislány volt, Egy köteg Bibliából való idézeteket tartalmazó papírral a kezében, de mivel papírt már kaptunk az első két csajtól, és már elegünk is volt, a kislányt nemes egyszerűséggel kikerültük.

Idegesítenek ezek az emberek. Én nem próbálom meg rájuk erőltetni az én nézeteimet. Úgy gondolom, mindenki abban hisz, ami neki jól esik, és remélem ez boldogságot nyújt nekik, de ők is hagyjanak engem békén. Ne próbáljanak kimenteni a pokol tüzéből, mivel nehéz a pokollal fenyegetni olyas valakit, aki nem is hisz a pokolban. VIGYÁZZ TÁMAD A SPAGETTISZÖRNY!

Azt hiszem, megírtam életem leghosszabb posztját. Köszönöm hittérítők. További szép napot:

Eszter

matrjoska

2010-07-23T06:11:00.002+02:00

Azt hiszem látszik, ezt egy órán csináltam, a színest is osztálytárstól kértem kölcsön... Ha érdekel valamennyire, inkább nagyban nézd meg.

Nyolcadik hangjegy

2010-07-21T02:51:00.001+02:00

A zene lüktet körülöttem, érzem, hogy forró a fejem.
Hullámzik a szoba, követi a ritmust, a kezem hideg,
És remegve kapaszkodót keres. Megőrjít a meleg.
A zoknim lyukas, én pedig innék egy pohár tejet,
De nem érzem a távolságot, és nem találom a helyemet.
Száraz a szám, a torkom. Hallom ahogy nyelek,
És látok egy színt,aminek még nem adtak nevet.
Megtaláltam a nyolcadik hangjegyet.

Ebben a hőségben majd megfagyok,
És most mérhetetlenül boldog vagyok.

Ez a 42. bejegyzés. Jó sokáig tartott, de ezt is megéltük.

Red Hot Chili Peppers - Don't forget me

2010-07-13T03:55:00.000+02:00

I'm an ocean in your bedroom
Make you feel warm
Make you wanna re-assume
Now we know it all for sure

I'm a dance hall dirty breakbeat
Make the snow fall up from underneath your feet
Not alone, I'll be there
Tell me when you want to go

I'm a meth lab first rehab
Take it all off
And step inside the running cab
There's a love that knows the way

I'm the rainbow in your jail cell
All the memories of everything you've ever smelled
Not alone, I'll be there
Tell me when you want to go

(Sideways falling
More will be revealed my friend)
Ooooh...
Don't forget me I can't hide it
Come again get me excited

I'm an inbred and a pothead
Two legs that you spread
Inside the tool shed
Now we know it all for sure

I could show you
To the free field overcome and more will always be revealed
Not alone I'll be there
Tell me when you want to go

(Sideways falling
More will be revealed my friend)
Oooh...
Don't forget me I can't hide it
Come again make me excited

Ooooh...
(Sideways falling
More will be revealed my friend)
Don't forget me I can't hide it
There's a match now let me light it

I'm the bloodstain
On your shirt sleeve
Coming down and more are coming to believe
Now we know it all for sure

Make the hair stand
Up on your arm
Teach you how to dance
Inside the funny farm
Not alone, I'll be there
Tell me when you want to go

I'll be there and tell me when you want to go
Come on then and tell me when you want to go
More will be revealed my friend

:) Te is érzed amikor ezt a számot hallgatod, amit én szoktam érezni amikor ezt a számot hallgatom? (Mármint ha meghallgatod...)

"Where time gets fast but everything gets slow"

2010-06-30T15:30:00.000+02:00

Sötét volt, szédült, minden összemosódott, és mégis, olyan élesen látott mindent a lámpák sárga fényében. A szíve hevesen dobogott, miközben egyedül rótta Budapest utcáit. Valahol becsapódott egy autó ajtaja, és az égen egy közeli szórakozóhely fényei játszottak. Zsebében érezte a kulcs csörgését, és hallotta egy fiatal lány magassarkújának kopogását visszhangozni.
A diszkózene végig kísérte útját, és mint egy paranoiás drogos, menekült - maga se tudta mi elől. Gyorsan lépdelt, és a zajok egyre inkább elcsendesedtek. Valami koppant, ő pedig egyre gyorsabbra és gyorsabbra vette az iramot, míg azon kapta magát, hogy fut. A menetszél hűsítette, és üdítő volt a levegő illata. Mosolygott. A kapuhoz érve megállt, lihegett és kacagott, külső szemlélő számára meglehetősen bizarr látványt nyújtva. A keze remegett, és harmadszorra rontotta el a kaput nyitó kombinációt. Mikor eltálálta, éles sípolás hasított keresztül a levegőn, idegesítően hangosan, miközben belökte a kaput. Még mindig hangosan vette a levegőt mikor leült megírni ezt a posztot.

*A cím: Red Hot Chili Peppers - This is the place /részlet/
** A kép: saját készítésű, Panit programmal (bár látszik rajta), kis 15 perces összedobott valami, de azt hiszem, ide passzol.
*** A történet nem tökéletesen igaz, de a hangulatot szerettem volna átadni. :) Remélem sikerült valamennyire.

Johnny Depp :D

2010-06-18T14:18:00.000+02:00

Álmodtam

2010-05-31T18:25:00.001+02:00

1, Hajnalban, a négyes végállomásán (a Bocskai útnál) repültem, és nem volt kész a házim. Babot kellett növeszteni, és a diákok hatalmas cserepekben sárga virágú babcsirákat vittek a zuhogó hóban. Egy mezítlábas, szőke kisgyerek a megállóban állt, és macskabékákat árult, de elszöktek. Ő állt, egy szál nadrágban, kipirosodva, és mosolygott. A narancssárga, üvegszerű békák tigris módjára felugorva, legyeket kergettek. Az aluljáróban valaki gitározott.

2, Red Hot Chili Peppers koncertre mentem, jegy nélkül, és a telefirkált negyvenegyesen alig volt valaki. A Duna mellett mentünk, és a Döbrentei térnél felszállt Anthony Kiedis, abban a szoknyaszerű, amerikai zászlós akármiben, amiben régebben koncerteztek.

--- képszakadás ---

Egy számomra ismeretlen együttessel ültem a Deák téren, egy vörös kanapén, és szívószállal szénsavasra fújtam a limonádéjukat. Rajtahagytam a cipőlenyomatom a fehér falon.

Régebben bátor voltam.

2010-05-31T18:12:00.001+02:00

"Némely filozófiai kérdésbe belegondolni is ijesztő. Az emberek közül sokan épp ezért nem is gondolkodnak ilyesmin - jobban szeretik biztonságban érezni magukat." /Stephen Law/

Azt hiszem, amikor az ember kicsi, sokkal tisztábban látja dolgokat. Most is szoktam ilyeneken gondolkodni, de végül ellentmondásba keveredek, mert sok minden lehet igaz, és úgy is tűnik, hogy igaz is, de aztán belegondolok, és tulajdonképpen kizárják egymást. És én összezavarodok. És hagyom az egészet.

Időutazás, újra

2010-02-06T14:32:00.000+01:00

Ha egyszer mégis feltalálják az időutazást, akkor az onnantól kezdve mindig is létezettni fog.

Ősz, téli álom, és reinkarnáció

2009-11-12T22:11:00.001+01:00

Az ősz beköszöntött. Hirtelen, egyik napról a másikra, lucskosan, mocskosan, szürkén és mélabúsan. Egyik nap még sugárzóan sütött a nap, a fű zöld volt, a fák tele levéllel. Aztán másnap felkeltem, és az ég szürke volt, hideg szél süvített, a fák csupaszon álltak a jeges esőben, a zöld fű helyét puhán fedte be a sárga levéltakaró, csak néha szakította meg egy egy sártócsa a szőnyeget. Én pedig azt kérdeztem, hol marad a napsütéses, bíbor színű ősz, ami friss, csípős levegőjű reggelekkel kezdődik? Hol marad a "vénasszonyok nyara"? Hol marad az átmenet e között a esős, pocsolyás, piszkosszürke valami, és a nyár között? És miért tűnik el lassan a kedvenc évszakom? Szeretnék én is téliálmot aludni. Azt hiszem, ha ebben az életemben jó leszek, legközelebb lehetek medve.

Időutazás

2009-09-23T17:53:00.000+02:00

Mostanában sokat gondolkoztam ezen a témán, nem tudom, talán a hangulatom miatt is, hogy kicsit skizofrénnek érzem magam (persze nem vagyok az, bár mondjuk ha az lennék, nem tudnék róla...), meg az is, hogy azon gondolkozok, mi lesz majd ha, közben pedig elrohannak a napok, amikben tulajdonképpen élhetnék is. Végül arra jutottam, hogy inkább foglalkozok azzal ami van, a többi meg úgy se érdekes, mert ha nem foglalkozok a jelennel, akkor hiába gondolok arra mi lesz majd, sose fog velem megtörténni, hiszen nem tudok a jövőben élni. Mindig jelen van, és ez akkor se lesz másképp, ha feltalálják az időgépet, mert az alapelmélet is hülyeség. Mármint, ha visszatudunk menni a múltba, megváltoztatni a jelent, akkor a jelen nem az lesz ami volt, de persze alapból nem lehet a jelen "volt", mert a jelen mindig jelen van. De ha valaki a jövőből a múltba megy, akkor neki a mostani idő megtörtént már, tehát ez lesz a múlt, viszont a múlt lesz a jelen, mert ott van. És akkor a jelenben változtatja meg a múltat, ami ahhoz képest, időben később van. Sőt az időben visszafelé megtett út, időrendi sorrendben mégiscsak az eddigi jelen UTÁN van. Viszont amit mások csinálnak, az csak úgy eltűnik, vagy ki tudja mit csinál a régi jelenben az az emberke, és teljesen megkavarja a mi jelenünket, de attól még ami megtörtént, arra mi emlékszünk, hiszen megéltük. Az is lehet, hogy emlékezetet is töröl. Persze elvileg akkor meg se történik, és nekünk nem lesz semmiféle hiányérzetünk, vagy akármink, de akkor aki visszamegy, ő se fog rá később emlékezni, hogy mi is az amit megszüntetett. Totál ellentmondásos baromság az egész.

Unalom

2009-08-26T19:18:00.001+02:00

Egy panelház legfelső emeletén, egy apró, lepukkant szobában ült, és nem gondolt semmire. Már napok óta szeretett volna csinálni valamit. A kitárt ablakon napfény, szmog, és odaégett sültcsirke-szag áradt be. Körbenézett. Csörgött a telefon. Üzenetrögzítő. Síp. "Szia, Kata vagyok, merre vagy? Négykor moziba megyünk, ha van kedved jönni, hívj vissza. Na csók, később beszélünk." Sóhajtott egyet, és odasétált az ablakhoz. Aztán még egyet sóhajtott. Aztán visszasétált. Elkezdett röhögni. Abbahagyta. Megint röhögött. Kicsordult könnye és összegörnyedt. Hirtelen, komoly arccal fölegyenesedett, és visszament az ablakhoz. Lenézett, vizsgálta az embereket, a szemközti kávéházat, és az elhaladó villamost. Megint visszasétált, bólintott, és nekifutásból fejest ugrott a tizedik emeletről.
Ahogy az egyre inkább a közeledő betont vizsgálgatta, arra gondolt, hogy talán mégis inkább moziba kellett volna mennie.

És a halál a képembe röhög (vagy én az övébe)

2009-08-18T13:41:00.000+02:00

A szívemben a basszus lüktet, dübörög,
Nem érzek fájdalmat és kellemesen szédülök.
Az arcom piros és forró vagyok,
Hideg szelet, jeges levegőt akarok.

Érzem, hogy gyorsan megyek, szinte futok,
De megállni, lassítani nem tudok.
Forog a világ és nem látok tisztán,
A fények összemosódnak az utcán.

Leülök egy alacsony kőfalra,
És elkezdek zuhanni hátra.
Kövekre esek, fejemből vér csorog,
Én meg egyre-egyre csak kacagok.

Én és a jótündér - avagy teljesüljön minden kívánságom!

2009-03-28T15:28:00.001+01:00

Ahogy itt ülök hajnali fél háromkor, hazafelé Angliából, rám jött az írhatnék. Azt hiszem kezdem megismerni magamat. És bár eleinte egészen bátortalanul közeledtem magam felé, de a végére egészen belejöttem. Persze az is elképzelhető, hogy örök rejtély leszek magam számára.
Na de. (És ez csak amolyan hétköznapi, átlagos de.)

Ehhez a gondolathoz úgy jutottam el (és ha a posztomnak lenne valami mondanivalója, akkor ez lenne az, de mivel nincs... szóval), hogy mi lenne, ha a jótündér megjelenne, és azt mondaná, kívánhatok hármat. Jobban bele gondolva ez a valóságban csak úgy fordulhatna elő, ha jól be lennék tépve, vagy rúgva, esetleg egyszerre mindkettő, és egy árokban heverve hallucinálnék. De ez most végső soron mellékes.
Szóval.

Ha megjelenne, én azt mondanám, hogy csak egyet szeretnék kívánni. Ezek után a jótündér kedves, aranyos, önfeláldozó, szerény és cuki kislánynak fog gondolni.

DE. (És ez most tényleg a nagybetűs de, a jó rossz oldala, a keserű utóíz a kávé után és... a többi.)

Amikor megkérdi, hogy mi lenne az az egy kívánság, azt felelném, hogy teljesüljön minden kívánságom. Igen, tudom, hogy önző és pofátlan kérés, és jönnének is sokan ezzel, meg azzal hogy ha mindened meg van az nem is olyan jó. (Értem?) És igazuk is van, ebben is, és abban is, hogy pofátlan, de mivel az emberek is önzőek és pofátlanok, nagyjából jó magasról le van szarva az egész.

Ezzel vissza is térnék mondanivalómra, ami igazából még engem sem érdekel, tehát végső soron dög unalom és jellegtelen, na meg semmit mondó, de azért értelmes szavakból tevődik össze egy szép magyar szöveggé... Na jó. Ezt a szóhányást sürgősen abba kéne hagynom.

Tehát. Végtelen kívánságaim közül az első az lenne, hogy tudjak teleportálni. És bár szeretek utazni, azok a naponta kétszeri, negyven perces utak, amelyeket otthonról az iskolába, illetve fordítva teszek meg, tartalmi szempontból az egész puszta időpocsékolás.
2. kívánságom egy olyan probléma, amit akaraterővel akár én magam is meg tudnék oldani, de hát őszintén: Mi abban a poén?! Úgyhogy: ez a kérés az lenne, hogy vissza tudjam tartani a sírást. Néha kifejezetten jó, de egyébként, tiszta szívemből gyűlölök sírni! Nem, ez hülyeség, az ember nem a szívével utál valamit hanem az eszével, vagy ha költőiek akarunk lenni, a lelkével. Mindegy, a lényeg, hogy utálok sírni.

Ahogy itt ülök a meglehetősen kicsi buszfotelben, szomszédom térdével a vesémben, az előttem ülő tökig hátratolt háttámlájától fulladozva, nem jut eszembe több kívánság, és arra gondolok, hogy mégis csak elég lett volna három kívánság. Ha még kívánhatnékom támadna, még mindig lehet a harmadik kívánságom az, hogy teljesüljön minden kívánságom.

Szinesztézia

2009-03-01T16:19:00.002+01:00

Furcsa délután volt. A szememmel hallottam a föld lelkének lüktetését, és a fülemmel láttam, ahogy lila hó esik az égből. A lakótelep szívében álltam, kékre festett szájjal. Fölnéztem a rikítóan kék égre, és miközben málnalekvárt ettem, visszaintegettem magamnak egy felhőről. Sárga esőkabátot viseltem, és piros-fehér csíkos harisnyát. Álltam és néztem, ahogy nevetve elrepülök, kezemben rozsdaszín olló volt. Levágtam a hajam. Körülöttem szanaszét hevertek a hóban a hosszú, sötét tincsek. A C épület tízedik emeletén valaki zongorázott. Távolabb egy törött tükröt a fehér fény ütemre mállasztott szét, ezüstös atomjai angolkeringőztek a levegőben. Álltam, és szerettem volna balettozni. Elrepült fölöttem egy papagáj.

Házi feladat

2009-01-23T14:35:00.000+01:00

A hideg reggeli szürkületet, azt a riasztó dermedt csöndet
Hangos, vidám kiabálás, zajos csörömpölés szakítja meg.
A jókedvű zsivaj és az ismerős zaj egyre inkább közeleg,
És így lehel a kihalt, csöndes utcákba színt és egy kis életet.

Az utca sarkán befordul egy szürkésfehér gépezet,
A pompás szerkezeten narancsruhás, kiabáló emberek.
Hatalmas monstrum, lassan is halad, hiszen minden ház előtt megáll.
Egy férfi leszáll, és nagy hévvel, kukákat tologatva kiabál.

Mindjárt fölkel a nap is, ilyenkor minden aranyszínben pompázik.
Meleg fénye beragyogja az utcákat, mindenütt megtörik:
A zöld szemetesen, a fehér gépen, a dolgozó sápadt arcán,
Az út szürke betonján, a színes limlomok csillogó kupacán.

Mennyi csomagolás, műanyag, papír és mindenféle hulladék,
De vajon ez az sok tárgy, anyag mind-mind csak szemét?
Biztos, hogy másnak is haszontalan, ami neked az?
Nem lehet, hogy másnak kéne, ami neked csak értéktelen vacak?

Ezt a sok mindent összegyűjtve azon a halványkék reggelen
Befordult az utca végén, és eltűnt egy aranyló porfelhőben.
Távolról hallni véltem a gép zaját, mégsem emlékeztetett rá más,
Csak a porfátyol a kihalt utca végén, és a kiürült kukák.

Tél

2009-01-07T17:17:00.000+01:00

Reggel volt; langyos nap sütött, és csípett a hideg,
Varjak károgtak a fákon, s ő azt mondta: énekelnek.
A bokrok, a fák olyan csupaszak voltak, s dideregtek,
Ő kacagott és megsúgta: levedlették súlyos terhüket.

Jégcsapok, mint a dermedt, fagyos könnycseppek.
Igen, azok - mondta ő, s hozzátette: - Örömkönnyek.
Bármint mondtam, bárhogy szidtam a hideg, zord telet,
Mindig mondott rá valami bizsergetőt, valami kellemeset.

Álmos délelőtt

2008-12-11T15:25:00.000+01:00

Unatkozva ülök egy padban,
Épp matematika óra van.
Firkálgatok a füzetmargóra,
Vágyódva nézek le a parkba.
A reggeli csúcs már rég lement,
A szélben fáradt rovar kereng.
Mintha csak a tanár nem aludna,
Monoton duruzsol a hangja.
Egy madár erőtlenül kiált,
Olyan nagyon fáradt a világ.

The Christmas and Advent in Graz

2008-12-10T14:35:00.000+01:00

Alapvetően a karácsonyban két dolgot nem szeretek:

a hatalmas ember-csordákat,
és az ízléstelenül kicsicsázott boltokat/házakat/utcákat.

És egyet nem értettem, de már rájöttem. A felnőttek azért hitetik el a gyerekekkel, hogy a Jézuska vagy épp a Mikulás hozza az ajándékokat és nem ők, hogyha a gyereknek nem tetszik a meglepetés, ne rájuk haragudjanak.
Egyébként nem utálom a karácsonyt, épp csak nem tartom különösebben értelmesnek. A legtöbben már nem azért ünnepli december 24-ét, mert akkor született a Jézuska, hanem... csak, mert. Ne értsetek félre, én sem azért "ünneplem", mert annyira érdekel, hogy a megváltó mikor látta meg a napvilágot. A legjobban a karácsony illatát szeretem, és a miatta keletkezett téli szünetet.

A hétvégén Grazban voltunk. Grazban is finom a karácsony illata. Főleg a sültgesztenyéé és a puncsé. a fenyőfa illata is biztos finom lett volna, de mivel csak egyetlen hatalmas fenyőfát láttam a főtéren, nem nagyon lehetett érezni. Annak az egynek is elnyomták az illatát a fent említett dolgok.
Azt hiszem, Grazban még hatalmasabb ember-csordák akadnak. Vicces volt átverekedni magunkat egy-egy ilyen ember-hullámon. Fura, hogy az emberek általában egy irányba haladnak, persze az is lehet, hogy jön egy kisebb csoport és inkább velük tartanak, és tesznek egy kis kitérőt, így gyorsabban eljutnak oda, ahova szeretnének, mintha megpróbálnának áttörni a tömegen.
Néhány csoporttársunkról szót sem ejtek. Ha érdekel valakit, nézze meg Fruzsi blogját.

Idebent

2008-10-01T15:50:00.002+02:00

Idebent a fény olyan különös narancssárga,
Idebent minden olyan más és szörnyen furcsa.
Idebent tengerlila víz csöpög az üvegkék csapból,
Idebent az összes bolygó csak színes üveggolyó.

Idebent a Merkúr vörös, és rószaszín a Föld,
Idebent a Plútó lila, a Neptunusz pedig zöld.
Idebent háromszög alakja van sárga Szaturnusznak,
Idebent gyűrűje van, és kékeszöld kis kocka a Nap.

Idebent este kilenckor kezdődik az iskola,
Idebent harminc percig tart egy tanóra,
Idebent a diák hosszú, mély alvással tanul,
Idebent mindenki a másik hibájából okul.

Idebent először van a desszert és utána a torta,
Idebent, ha mást ennél, tudod, hol van a konyha.
Idebent nem zavar senkit ha üvölt a punk, a rock,
Idebent nem nyaggatnak felelet-éhes tanárok.

Meglepett. Valahogy... nem ennek indult. Sőt. Valami egészen mást akartam. Ne tessék komolyan venni. Mert komolytalan vers. Azt se tudom, hol van az az "idebent". Valahogy szétestem. Most bőszen keresgélem önmagam, és imádkozok a nem létező istenemhez, hogy sikerüljön normálisan összerakosgatni az alkatrészeimet.

"Az emberek hülyék!"

2008-08-31T21:35:00.000+02:00

Nem értette mit keres ott. Nem értette, miért szegeznek neki pisztolyt, és miért van megkötözve. Ő már régóta nem értett semmit. De már nem is akarta megérteni. Egyszer szeretett egy nőt. Piszkos szőke haja volt, és egészen meleg, barna szeme. Aztán egy nap fölhívta őt a lány, hogy mélyen csalódott benne, nem hitte volna róla, hogy képes ilyesmire. Közölte továbbá azt is, hogy köztük mindennek vége. Ezt se nagyon értette, és az óta már semmin se lepődik meg. Arról is végleg letett, hogy Isten létezik. Arra már nem nagyon emlékszik, hogy miért, de már nem is nagyon érdekli. Ma reggel is föl kelt, elindult munkába. Kocsival ment, és ahogy minden reggel, most is dugó volt. Várakozás közben most is elszívott egy szál cigit. Vagy kettőt. De lehet, hogy egy egész dobozzal. Ma is csak a tűző napon talált csak helyet, azt is a munkahelyétől három utcányira. Ma is elszívott még egy cigit a bejárat előtt, és megint elkésett miatta. De az csupán hiú ábránd volt, hogy esetleg a főnök leordította volna a fejét. Ma is külön irodában ült, ma is behozták neki a kávét és ma sem értette miért. Ma is közölték vele, hogy a cég lassan csődbe megy. Ezt se nagyon értette, de már hónapokkal ezelőtt tisztázta magában, hogyha jól esik nekik, hát mondják. Ha kirúgják miatta, majd talál másik állást. Ma is ott hevert a nagy kupac felmondó levél az asztalán, természetesen ezt se nagyon értette. Az elején úgy gondolta, neki kell elvinnie ezeket a felettesükhöz, de mikor megkérdezte az egyik munkatársát, hogy hol van a főnök irodája, az csak vetett rá egy furcsa pillantást és visszafordult a gépéhez. Négykor összepakolt, és kikapcsolta a számítógépet. Leoltotta a nagy, fehér fényű lámpákat, és elindult kifelé. Miközben az autója felé sétált, valaki berántotta egy sikátorba, és minden elsötétült. Most pedig itt van. Egy ideges ember fekete zoknival a fején hangosan ordítozott, nekiszegezett egy Magnumot, és olyanokat kérdezgetett, hogy "Hol van a pénz? Adja elő, vagy lepuffantom!". Ő csak mélyen, szaggatottan sóhajtott, és hosszú évek után kinyögött egy épkézláb mondatot: "Az emberek hülyék!". Az ideges ember pedig meghúzta a ravaszt.

A földszinten lakunk

2008-08-23T21:39:00.000+02:00

Néha rám tör egy olyan furcsa érzés, mikor szabadulni akarok önmagamtól, mikor repülni akarok, zuhanni fölfelé, szállni magasan, lebegni az űrben. Mikor hullámzik a világ és szédülök, a lelkem pedig ki akar szakadni a testemből. Nem akarok levegőt venni, nehezen lépek, és a mellkasomban idegesítően dörömböl egy súlyos lakat, ami magamba zár. Mikor belül üvöltök, kívül pedig minden vadul, eszeveszetten lüktet és forog, mint valami hosszú idő után újra felhúzott, régi búgócsiga, és ugyanúgy zümmög, zörög és csikorog. Ilyenkor kivetném magam az ablakon, de úgyse lenne semmi bajom, mert a földszinten lakunk.

Borcsának

2008-08-10T20:27:00.000+02:00

Most írnom kéne egy szép, hosszú verset.
Nehéz, mert ez egy szülinapi ajándék, neked.
Tudod, most, hogy így nagyon szeretnék írni,
Szörnyű nehéz egy elfogadható témát találni.

Sokáig gondolkoztam, hogy mi legyen
a téma, és eszembe is jutott sok minden.
Egy emlék, amiről csak te tudsz meg én,
És amin, ha olvassuk, együtt nevetnénk.

Aztán valami gyönyörű, az ég, a tűz, egy vízesés,
Mondanék valamit, amihez a világ szépsége kevés.
Próbáltam úgy, hogy mi jut eszembe rólad elsőnek,
De az egyetlen amire gondoltam, az hogy szeretlek.

Írhattam volna szebbet, hosszabbat, mást,
Más mentségem nincs: ehhez kevés a világ.

Marcipán

2008-08-09T19:12:00.000+02:00

Felhő

2008-08-09T19:08:00.000+02:00

Szabadon, boldogan

2008-08-07T00:37:00.000+02:00

Mi mind üvöltő farkasok vagyunk,
Egy falkában járunk, együtt vadászunk.
Együtt éhezünk, ha elszalad a vad,
És együtt halunk meg, ha túl nagy a fagy.

Kóborlunk az óriás fák közt,
Menekülünk, ha ellen üldöz.
Vonyítva imádkozunk a Holdhoz,
Ahhoz a fényes, ezüst koronghoz.

De azt erdőtől messze keveredtünk,
Házak rengetegében eltévelyedtünk,
A kiutat keressük minduntalan,
Rabok vagyunk egy hatalmas városban.

De egyszer még vissza térünk,
Az éjben újra vadászni megyünk.
És ha kimerülten, korgó gyomorral esünk a hóra,
Szabadon, boldogan megyünk a túlvilágra.

Édesbús élet

2008-08-06T23:56:00.000+02:00

Nézz le a földre, kedves!
A fű harmattól nedves.
Csak csöndesen. Hallgasd!
A csillagok dalolnak.
Száll az édesbús dallam,
Altatót énekelnek halkan.
Jó éjt kívánnak a világnak,
Fűnek, fának illatos virágnak.
Langyos az esti szél, nyár van.
Kókadt növény áll az ablakban.
Minden olyan búsan édes,
Vihart akarok, vad szelet,
Villámokat, dühöngő eget!
Mert sose kérhetünk eleget.
Amink van az soha se jó,
Baj a hőség és baj a hó.
Nyáron telet, télen tavaszt,
Mikor meleg van havat.

Őrült légy!

2008-07-24T22:08:00.001+02:00

Éppen írt. Minden figyelmét az előtte fekvő papírdarabra szentelte. Egyszerre irritáló zümmögést hallott közvetlenül a bal füle mellől. Türelmetlenül hessegette el onnan a legyet, de az nem tágított. Most jobbról kezdte el ostromolni őt. Ingerülten kapott utána. Erre az megint a bal füléhez szállt. Ő fölpattant, és dühösen a konyhába rohant. A légy utána. Idegesen kutatta át a fiókokat. Megtalálta. Arcán elégedett mosoly futott át. Fölkapta a légycsapót. A légy kíváncsian szemlélte az eseményeket - az író válláról. Az odacsapott. Csak annyit ért el, hogy szörnyen hasogatni kezdett a válla. Úgy kergette át a legyet az egész lakáson, mint egy fölbőszült bika. Össze-vissza csapkodott, levert két lámpát és a kedvenc bögréje szilánkokra tört a kemény padlón. Nem érdekelte. A légy a sarokba repült. A nő szemében őrült fény csillant:
- Most megvagy - sziszegte. Vadállat módjára vetette rá magát a légyre. A következő pillanatban a földön elnyúlva hasalt, arccal az összetört bögrében. Haján a légy mászkált, mellső lábait össze-össze dörzsölve.

Az orvos hitetlenkedve nézte.
- Na de mégis, hogy csinálta?
- Egy légy - sziszegte összeszorított fogakkal.
- Hogy mi?
- Egy légy! - mondta ingerülten. Az említett állat ebben a pillanatban tűnt föl. Össze-vissza vágott arcán vad kifejezés ült, szemét résnyire szűkítette.
- Megölöm! - hörögte. - Megölöm!

Az író egyedül üldögélt egy kis cellában, kényszerzubbonyban. Fáradtan sóhajtott.
- Tudtam, hogy jobban ki kellet volna mosni a hajamból a mézes pakolást.

Elégedetten tette le a tollat. Tökéletesen meg volt elégedve művével. Elpakolta az íróeszközeit, és egy bögre kávé kíséretében ásítva ült le a fotelbe. Egyszerre idegesítő zümmögést hallott közvetlenül a bal füle mellől.

Versmondó verseny

2008-02-25T18:54:00.001+01:00

Volt. Ma. Délután kettőkor. Karithyt mondtam. Előszót. Az dühít, hogy a magukat tapasztaltnak, okosnak, és mindenttúdónak gondoló emberek, egész egyszerűen nem bírják felfogni, hogy én értem ezeket a verseket. azt gondolják, hogy egy 12 éves kislány nem is értheti. Nagyon rosszul gondolják. Most is negyed órát papolt mindenről, és nem beszélt összefüggően. Elkezdett valamit, és egy másik dologgal fejezte be. Én is szoktam ilyet csinálni, de azért mégsem egy eredményhirdetésnél, és főleg nem úgy, ha már "éretten gondolkodó, okos, mindenttudó, tapasztalt" ember vagyok. Jó, gyerek vagyok. És akkor? Akkor az van, hogy én ezekhez a dolgokhoz még buta, tapasztalatlan, de főleg hülye vagyok. Hát kérem, ennyit arról, hogy egyenjogúság ennyit arról, hogy szabad választás. Ja, és "ennyit a lázadásról". A választás arra vonatkozik, hogy nem mondhatok azt amit akarok, mert a végén annyit kapok érte: "Most továbbjutottál, nagyon szépen mondtad, de legközelebb válassz mást, mert ez nem illik hozzád." stb. stb. stb. Frászt! Az arcomhoz nem illik, nem pedig hozzám! Kérdem én, olyan verset mondjak ami az édes pofikámhoz illik, olyat mondjak ami a zsűrinek tetszik, és nem nekem, vagy olyat, ami hozzám áll közel? Mondhatnák az okosok, keress egy középutat! De ha nincs? Ha egyszer én makacs vagyok, a saját fejem után megyek, és én azt akarom mondani? Ó igen tudom, "akarni a vécén kell!" De jó előre szólók, engem ez nem érdekel. Önző vagyok mint mindenki más, ráadásul makacs is. Szóval üzenem az elején említetteknek, hogy kicsit gondolkodjanak el a fent említetteken.

Egyébként első lettem.

össze-vissza

2008-02-24T14:58:00.001+01:00

légy van a szobámban és ezért holnap szoknyában megyek, de a hajam melegíti a tarkómat, ezért lehet hogy nem veszek harisnyát, már két aktívás doboz van itt, pedig az aktíva nem egészséges, az aktíváiban 16, 2 g a cukortartalom, ellenben meg van repedve az egyik tükör, egérpadnak viszont az Oz a nagy varázsló című könyvet használom, és most fejeztem be a blogom, viszont az egér néha kettőt kattint, mert elrontottam a rajzaimat, és az egér gombjait könnyű megnyomni, de a bögrémben még van egy csomó 100%-os ananászlé, ami nem 100%-os mert szerte hagytam pár ruhát, de a bögre alján volt még pár csepp multivitaminos üditő is, és emiatt összekötöm a hajam, a képkeretben nem kép van hanem írás, és egy lapra felírtam hogy recece, viszont én ezt kijelentettem, úgyhogy átírtam arra, hogy március 3-án háztartástan vizsga lesz, és fölborítottam egy bögrét, bevertem a fejem, és de jó hogy nem volt benne üdítő.

Kezdés képpen

2008-02-19T20:35:00.002+01:00

A várakozás

Ébren alszom és félve várok valami édeset,
Kételyek gyötörnek, de én nem kérdezek.
Mi van, ha csak egy színes szappanbuborék,
Mit könnyen kipukkaszt a keserű felismerés,

Hogy talán nem is igaz, talán csak egy álom,
Tán csak az időt pocsékolom, és hiába várom...
Mi van ha válaszok helyett csak újabb kérdések merülnek fel,
És egy pillanat alatt évek során felépített álmok süllyednek el?

Mi van, ha édes helyett keserű érkezik?
Egyáltalán, amit várok az létezik?
Álom vagy valóság az az édes érzés?
Egyedül csak ez itt a fő kérdés!

Mikor érkezik? Napok, hetek, hónapok?
Sürgetem, hogy jöjjön, és várok és várok.
És nem látom, talán nem is fogom... de tudom, jönnie kell!
És mikor végre ideér, én úgy érzem, hogy túl hamar jött el.